2.rész: "Megfog találni.."

 Sziasztok:) Itt a 2.rész:) Remélem tetszeni fog, és kapok néhány komit:D Jó olvasást, puszi:3 Lili xx

Már a kocsiban -sírástól kicsit nehezen- elmondtam a lánynak a címemet és már el is indultunk.
-Mi..miért rabolt el?-kérdeztem szipogva.
-Nem elrabolt! Ő soha nem tenne ilyet!-védte Harry-t.-Csak..tudod Harry milyen nőcsábász.-nevetett fel. Nem értem miért tartja ezt olyan viccesnek. Fogalmam sincs miről beszél.
-Honnan tudnám?!-néztem rá értetlenül.
-Tv-ből, újságokból...Te nem ismered a One Direction-t?-értetlenkedett.
-14 éves korom óta egyedül élek, mindentől és mindenkitől elzárkózva..vagyis eddig, ugyanis el kellett kezdenem dolgozni, mivel valamiből meg is kell élnem.-szipogtam el neki, rövid kis szlogenem, ami jól esett. Jól esett, hogy végre valakivel, egy olyan személlyel megosztani akin látszott, hogy még érdekli is történetem egy nagyon kis részlete..-Nem nézek se TV-t , se semmi ehhez hasonló dolgot, amiből megtudhatnám mi is történik a külvilágban..Nem érdekel..
-Sajnálom..-mondta együtt érzően. És ebben a pillanatban meg is érkeztünk a nagy tömbházakhoz , melynek legkisebb lakása az enyém.
Már a kocsin kívül voltam, mikor a lány utánam szólt, majd átnyújtott egy kis cetlit.
-Ha szeretnél beszélgetni..bármikor felhívhatsz!-mosolygott kedvesen, majd elhajtott. A kis cetlin egy telefonszám virított és mellette egy név. "Eleanor C. xx".

Másnap reggel a nap kellemesen sütő sugaraira ébredtem, amik utat nyertek a redőny lyukas kis részein. Úgy döntöttem, elmegyek a közeli parkba futni, hogy levezessem a tegnap este felgyülemlett feszültséget. Szerencsémre ma szabadnapos vagyok, így nem kell még csak a munkahelyem közelébe se mennem.

.:: Harry szemszöge ::.
Szörnyen érzem magam a tegnap este történtek miatt. Eleanor elmesélt mindent amit a lány mondott neki a kocsiban..Biztosan egy szörnyetegnek tart most.Úgy döntöttem, hogy rendbe hozom, így meglátogatom a munkahelyén. Már csak azért is fontos, hogy rendbe hozzam, mert nem akarom, hogy bármit is mondjon a sajtónak. A mai egyik cikkbe sikeresen belekerültünk, melyhez egy olyan képet szúrtak be, amin a lányt ráncigálom az autóm felé. Ma egy interjún valahogyan kimagyarázom magam, de ha bármit is mondd nekem végem..Paul ki fog nyírni.
Niall felismerte a lányt a Nando's-ból, is ki ne ismerné jobban az alkalmazottakat, mint Niall?! Így hát oda indultam..

 -Helloo!-köszöntem az egyik srácnak, aki a pult mögött állt.
-Mit adhatok?-kérdezte unottan.
-Nos, igazából nem enni jöttem, hanem meg szeretném kérdezni, hogy hol találok egy hosszú szőke hajù lányt?-kérdeztem, de a srác arckifejezéséből gondolva nem lehettem valami érthető.-Vagyis..-nevettem fel zavaromba.-Egy itt dolgozó lányt keresek. Hosszú szőke hajú kb. úgy 16-17 éves lehet.-magyaráztam el kicsit érthetőbben.
-Oohh. Így már világos.-nevetett a srác is.-Ha minden igaz Emily-re gondolsz..Ma nem dolgozik.-közölte.
Csalódottan lépdeltem ki az étteremből, majd gyalogolni kezdtem. Ki kell szellőztetnem a fejemet..A rajongók nem ismerhettek fel mert kapucnimat a fejemre húztam és egy napszemüveget is felvettem. Vagyis..remélem, hogy most nem ismernek fel!
Fel se tűnt de egy parkba lyukadtam ki. Mit sem törődve a ténnyel, hogy a parkban nagyobb az esély, hogy felismerjenek, sétáltam tovább.
És milyen szerencse, hogy tovább sétáltam.. az egyik padon ott ült Emily..vagyis ha a srác jól tudja és tényleg ez a neve..
-Emily..-fogtam meg a vállat mikor mellé értem. Nem számított hirtelen jelenlétemre, mert látszólag megrémült.-Ne, ne, ne nee! Ne menj el kérlek! Beszélni szeretnék veled!-fogtam meg a karját mikor, indulni készült.
-Én..nem akarok beszélni..veled!-nyögte.
-Kérlek! Had magyarázzam meg!-néztem rá könyörögve ami be is jött..visszaült a padra. Azonban mikor leültem mellé ő arrébb csusszant. Sebaj. Nekem már az is elég, hogy megmagyarázhatom neki a tegnapit.
-Figyelj..tegnap akármennyire is annak tűnt..én nem akartalak "elrabolni". Én..csak..én csak kicsit többet ittam mint kellett volna. Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Ne..nem haragszom..-válaszolta bátortalanul egy nagy sóhaj után.
-És amiatt se haragudj, hogy most miattam szerepelsz az újságok címlapján!-néztem fel rá újra. Teljesen ledöbbent.
-Hogy mi? Nee.-beszélt alig hallhatóan.-Megfog találni..-suttogta.
-Ki fog megtalálni?-néztem rá értetlenül. De feleslegesen, mivel felállt, majd még egyszer elmotyogta, hogy "megfog találni" és elrohant..

.:: Emily szemszöge ::.
El kell tűnnöm innen. De attól félek túl késő..
Kiborulásom oka nem más, mint az az ember akit egykor még az apámnak tartottam. Egykor..
14 éves koromban megerőszakolt, és nem telt el azelőtt se úgy nap, hogy ne bántalmazott volna testileg, lelkileg egyaránt. Ez az oka annak is, hogy egyedül élek egy kis albérletbe, megszöktem tőle..
És hogy mi van az anyámmal? Anyám egy nagyon híres, felkapott sminkes. Többször hagyott otthon egyedül apával hónapokra, míg ő sztárokat kísért turnéjukra. Azonban egyszer nem jött haza. Majdnem két évet vártam rá. Rengeteget sírtam..

Késő..túl késő!! Mikor a tömbházakhoz értem megláttam őt..ott állt a ház előtt, melyben én is lakom..

 //Elérhetőségeim: Ezen az oldalon bármikor írhattok nekem: https://www.facebook.com/perrie.edwardshun.7 Twitter: https://twitter.com/LiliSz_Official// 

1.rész: "Éppen..elrabolnak.."

Sziasztok:) Íme a blogom első része. Remélem tetszeni fog és követni fogjátok a történetet:) ÉS remélem kapok néhány komit is:D

Jó olvasást, puszi, sziasztok:)  Lili xx

 

Már késő este volt mikor elindultam haza a munkahelyemről. Épp egy szórakozóhely előtt járhattam, mikor valaki megragadta a karomat. Megfagyott bennem a vér..nagyon megrémültem.
-Hey babe.-lehelte az arcomba az illető. A büdös pia szag csak úgy áradt belőle. Barna, göndör haja rátapadt enyhén izzadt homlokára. Smaragdzöld szemei csillogtak, ahogyan a hold fénye megvilágította arcát.-Gyere..menjünk haza!-mondta kicsit erőteljesebben mint az elején. Fejemet egyet nem értően ráztam, de ő még mindig a karomat szorította. Felsikítottam mikor egy hatalmas, ijesztő fekete autóhoz kezdett húzni.. megszólalni nem tudtam.
-Heeey! Tudom, tudom! Te is nagy rajongóm vagy..-vigyorgott önelégülten, majd ellenkezést nem tűrően tuszkolt be a kocsijába.-De ne sikíts..még!-röhögött fel. Szemeimből megállíthatatlanul folytak a könnyek. Éppen..elrabolnak..
Az autóban ülve a szökésemen gondolkodtam. Nem mentünk túl gyorsan, mivel el rablóm részeg..Szerintem azt is nehezen tudná megmondani, hogy hol is van. Reszkető kezemet a kis karra helyeztem, amely meghúzásával kinyílik a kocsi ajtó. Elvileg..csakhogy ez nem nyílik. Bezárta az ajtót! Zokogva rángattam a kis kart, reménytelenül.
-Nyugi szivi! Mindjárt ott vagyunk.-röhögött, majd kezét a combomra helyezte. Szerencsémre a vezetés nem ment neki egy kézzel, ezért rögtön vissza is kapta kormányra.
-En..engedj el..kérlek!-sírtam. Fejét egy pillanatra rám kapta, tekintete értetlen volt. Mire számított? Elrabolt egy 17 éves összetört lányt, és az gondolta, hogy ez majd jó szórakozás lesz mindenkinek?!?!
Gondolat menetemet félbeszakítva rángatott ki a kocsiból, be egy elképesztően hatalmas házba. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre -már magam se tudom- megpillantottam az asztalnál két korunkbeli embert. Az egyik egy hosszú, barna enyhén hullámos hajú lány aki nem mellesleg gyönyörű. A másik egy srác volt.. Mindketten Coca-Cola-s pizsamát viseltek.

El rablóm -akinek a nevét még mindig nem tudom- ismét a karomat szorította. Elég sokat ihatott..alig áll a lábán.
Kétségbeesetten néztem a lányra..talán ő megenyhül és haza enged!
-Harry. Mi folyik itt?-jött közelebb a srác. Lehámozta rólam -ezek szerint- Harry kezét, majd a könnyektől nedves arcomat fürkészte.-Te nem ittál.-méregetett értetlenül.
-Persze, hogy nem!-sírtam.-Én csak haza felé mentem, mikor ez elrabolt!-zokogtam megállíthatatlanul, mire Harry felnevetett.-Haza akarok menni!!
-Hey nyugii!-simított végig a karomon a csaj.-Harry-re meg ne haragudj, csak részeg. És azt hiszi bárkit megkaphat.-nézett az említett személyre szúrós tekintettel.
-És ez így is van!-rántott meg egy kicsit erősebben mint kellet volna, mivel a földre estem. Sikítottam egyet, mire egy szőke hajú srác vánszorgott le a lépcsőn.
-Mi ez a hangzavar?-nézett szét zavarodottan.
-Kérlek..had menjek haza!-néztem könyörögve a lányra.
-Gyere haza viszlek!-húzott fel a földről.-Louis add ide a táskámból a kocsi kulcsot!-szólt mire a pizsamás srác ugrott. Szóval ő Louis..

Prológus

Sziasztok, megérkezett a blogom prológusa:D Ha tetszik olvassátok a következő részeket is:) Jó szórakozást, puszi, sziasztok:) Lili xx

-Maradj csöndben és akkor nem leszek annyira durva!-sziszegte az alkoholtól bűzlő apám, kezét a számra tapasztva. Szemeimből csak úgy ömlött a sós folyadék, ami szép lassan végig folyt az arcomon. Hirtelen jött az ötlet, és már bele is haraptam apám ujjaiba. -Te büdös kurva! Hogy merészeled? - mondta?! üvöltötte majd egy akkora pofont kaptam, hogy alsó ajkamból piros folyadék kezdet ömleni. -Hagyj békén kérlek.. - sírtam, de így csak még jobban magamra haragítottam apám dühét, ezért keze még egyszer és még egyszer csattant az arcomon.-Nem csináltam semmit! Hagyj békén! - kiabáltam. Már egyáltalán nem érdekelt ha agyonver.14 éves vagyok, és az alkoholista apám szinte minden nap bántalmaz, testileg és lelkileg is egyaránt. De a mai, teljesen más...
-Fogd be a szád! - sziszegte, majd egy egyszerű rántással letépte a felsőmet. -Apa ne.. - sírtam erőtlenül. Nem is tudom, hogy nevezhetem őt még mindig apának. Egy apa nem ilyen..nem lehet ilyen kegyetlen egy gyerekkel. A saját gyerekével.
-Csak elsőre fog fájni, majd megszokod. - röhögött a képembe, majd a nadrágom csatjához nyúlt. Ekkor egyszerre kaptuk fel a fejünket
mikor a meghallottuk a bejárati ajtó nyílását, majd, hogy anya becsörtet rajta.
-Sziasztok, megjöttem. - kiáltott unottan. Mintha egy ólom nehézségű kő hullott volna le így is összetört szívemről, mikor meghallottam anya hangját. -Öltözz fel! És erről egy szót se, mert még rosszabbul jársz! - sziszegte halkan, hogy anya meg ne hallja. Erőtlenül a könnyeimet törölgetve bólintottam egyet.