7.rész

Hiiii guuys !!:)♥ Meghoztam a következő részt is:) ♥Reméltem olvastátok az oldalsávban megjelenített szöveget. Hogy egy kicsit rendszerezzem az oldalt, és nem legyen kavarodás egy héten egy részt fogok feltenni, méghozzá szombatonként!
Szerintem ez azért jobb így, mert eddig volt, hogy majdnem két hetet várattalak Titeket a következő résszel, de így be tudom osztani az időmet. Szerintem ez így sokkal jobb lesz! ♥
A 7.részhez pedig jó olvasást, remélem tetszeni fog!♥puszii, Lilii xx.

Már vagy egy hete tanyázok a srácoknál. Elég szánalmasnak érzem, hogy úgymond ők "tartanak el" engem. Harry, és a többi srác sem engedi, hogy beszálljak a közös költségekbe. Jó, jó tudom, hogy a srácok világsztárok, akiknek nincs szüksége az én fizetésemre, de akkor is.. nem tudom máshogy meghálálni.
-Jó reggelt Csipkerózsika! - ugrott az ágyamra, szinte fülsüketítően kiabálva Louis. No, igen. Az egy hét alatt, amit eddig itt töltöttem, nagyon jól összebarátkoztam az öt idiótával.
-Ne, nee! - nyöszörögtem, majd felkönyököltem, hogy rálátást nyerhessek ébresztőmre. - Lou, még csak.. - pillantottam a telefonom kijelzőjére. - LOUIS MÉG CSAK FÉL 8 VAN!! - sipítottam mire jól kinevetett. - És ma szabadnapos vagyok. - nyögtem, szomorúan lebiggyesztve ajkaimat. Egy -igen forgalmas- hét után végre szabadnapos vagyok.
-Nem dolgozol kicsit túl sokat Em? - nézett rám aggódva, mert ő ilyen is tud lenni.
-Nem tudom.. - sóhajtottam. - Mostanában a túlórákat is csak figyelemelterelésből vállalom el. Nem tudom a jövőben mire számíthatok az apámtól, mert... mert tudom, hogy nem áll le. - hajtottam le a fejem. - Addig nem míg újra meg nem talál.
-Héé, nyugi Hercegnő! - húzott magához. - Nem lesz semmi baj! - mosolygott rám biztatóan. - És egyébként.. ne vedd pofátlanságnak..dee.. anyukáddal mi van? - tért végül a lényegre egy ki hebegés-habogás után. Nem veszem pofátlankodásnak, egyáltalán nem..hiszen a barátom.
-Nem tudom Lou. - akármennyire is elakartam kerülni a sírást, egy makacs könnycsepp mégis utat tört magának. - Négy éve, mikor elhagyott láttam és beszéltem vele utoljára. Nem keresett, nem írt, nem érdekeltem többé..
-Biztos nem így van! Kell, hogy legyen oka arra, miért hagyott el téged! Biztos vagyok benne, hogy egy anya sem tenni ilyet a gyerekével! - biztatott, miközben a hátamat simogattam.
-Nem tudom mit higgyek.. - fújtam ki az eddig benntartott levegőt, majd egy mosolyt erőltettem arcomra. - Többiek merre vannak?
-Vásárolnak. - mosolygott ő is. - Gyere le reggelizni!- nyújtotta a kezét, amit szívesen el is fogadtam.
A konyhában finom illatok fogadtak. Palacsintát sütöttek.
-Palacsintaa! - kiáltottam fel boldogan, mire Louis felnevetett.
-Már amit meg tudtunk neked menteni Niall elől.
Gyorsan magamba termeltem két palacsintát, többet nem bírtam. Felmentem az emeltre, hogy felöltözzek. Először a fürdőbe vettem az irányt, ahol egy gyors zuhanyzás és hajmosás után megszárítottam a hajam, és fogat mostam.
Szekrényembe kezdtem keresgélni, valami elviselhető szett után. A választásom egy fekete csőnadrágra, egy hozzá passzoló kötött pulcsival, és egy vörös, szintén kötött sállal.
London ismét hideg oldalát mutatja nekünk, amit nem is bánok. Én jobban szeretem a hidegebb, esős időt, mint a tikkasztóan meleget.
-Megjöttünk. - hallottam meg a srácok hangját. Lerobogtam a lécsőn és Harry nyakába vetettem magam. Mondhatni vele a legjobb a kapcsolatom. Félreértés ne essék, mindegyikőjükkel nagyon jóba vagyok, de Harry közelében egyszerűen szárnyalok.
-Hello Izzy. - mosolygott édesen és derekamnál fogva húzott még közelebb magához. - Hiányoztál. - nyomott puszit homlokomra.
-Te is. - villantottam meg ezer wattos mosolyomat.
-Hahh, minket már meg sem ölelsz? - tettetett sértődést Niall. Mosolyogva léptem közelebb hozzájuk és mindannyijukat egyenként átöleltem. Mindannyian a nappaliba vonultunk és beszélgetni kezdtünk.
-Nem is mondtátok tegnap mi volt a megbeszélésen, mikor mentek turnézni? - kérdeztem. Remélem egy hamar nem mennek el. Borzalmasan hiányoznának, ugyan is én nem mehetnék velük, mert dolgoznom kell. Nem hagyhatom csak simán itt az állásom. Ráadásul szeptembertől iskola lesz..
A szobában érezhető volt a feszültség. Valamit nem mondtak el nekem. És sejtésem szerint a közeljövőben bekövetkező turnét hallgatták el előlem.
-Mikor mentek? - kérdeztem nagyot sóhajtva.
-Néhány nap. - válaszolta Harry, és közelebb húzott magához a kanapén. - Elakartuk mondani, csak.. csak még nem most. - mentegetőzött. Nem most? Néhány nap múlva mennek, akkor mégis mikor?! Repülőn ülve majd közlik velem?
-Csak pár hétre kell megválnod tőlünk Csajszi! - mondta Zayn, mire rá kaptam értetlen tekintetem. Tudomásom szerint egy turné tovább tart, mint pár hét.
-Egy műsorba hívtak meg minket Los Angeles-be. - húzta ki magát Liam. Lehet, hogy bunkóság, de egy kicsit megkönnyebbültem.
-Szeretném ha te is eljönnél velünk. - motyogta Harry mellettem úgy, hogy szinte csak én halljam.
-Nem lehet..dolgoznom kell. - mondtam csalódottan.
-Felmondhatnál. - rántotta meg a vállát Lou. Hitetlenkedve néztem rá, majd megráztam a fejem.

A fiúkkal nagyon gyorsan szalad az idő. Annyit beszélgettünk, hülyéskedtünk, hogy észre se vettük mennyi is az idő. Megvacsoráztunk, és miután elmosogattam/pakoltam magunk után, és a srácoktól is elköszöntem felmentem a szobámba.

.:: Harry szemszöge ::.
Már egy hét telt el mióta Emily hozzánk költözött. Nagyon megkedveltem ezt a csodálatos lányt, talán túlságosan is. Ő csak barátként tekint rám, míg én egyre többet, és többet érzek iránta, mint szimpla barátság. Elakarom mondani neki, mindennél jobban, de félek ezzel elüldözném magam mellől.
Reggel, mikor karjaimba vetette magát és szorosan öleltük egymást, hihetetlenül boldog voltam, és ő is annak tűnt. Nem akarom ezt elrontani.
Azért hoztam ide, hogy boldog lehessen. Hogy végre egy kicsit is megfeledkezzen az apjáról, aki üldözi, és az anyukájáról, aki valami oknál fogva elhagyta.
Gondolatmenetemet egy sikítás szakította félbe. A srácokkal még a kanapén ülve beszélgettünk, míg Izzy, már elvonult a szobájába.
-Megnézem, mi történt! - lépkedtem sietősen Izzy szobája felé, majd az ajtót feltépve mentem be hozzá. Az ágyon ült felhúzott térdekkel, amikre ráhajtotta fejét.Nem sírt, de nagyon zaklatott volt.
-Harry.. - motyogta erőtlenül.
-Miért sikítottál? - ültem le mellé.

-Megyek is. - mondtam. Körülbelül egy órája már, hogy beszélgetünk itt az ágyon. - Jó éjszakát. - nyomtam egy puszit homlokára, ami megmosolyogtatta.
-Harry. - fogta meg karomat, mikor indulni készültem. Kérdőn néztem rá. - Nem...nem maradnál itt...éjszakára? - kérdezte bátortalanul. Mosolyogva bújtam be mellé az egy személyes ágyba. Kicsit szűkösen, de elfértünk.
-De most már, tényleg aludj. - vigyorogtam mint egy idióta, ugyanis azt a lányt tarthatom karjaim közt, akibe valljuk be őszintén..beleszerettem.

Sorry, tudom tudom rövid lett, de nem sok időm, volt hiszen ma nem voltunk itthon:/ 
Véleményeket várom, nincs megtiltva, hogy komizzatok;) :DD  L xx.
 //Elérhetőségeim: Ezen az oldalon bármikor írhattok nekem: https://www.facebook.com/perrie.edwardshun.7 Twitter: https://twitter.com/LiliSz_Official//