Először kötelességemnek éreztem, hogy látogassam Emily-t, de ahogy egyre többet voltam vele, egyre jobban meg is ismertem és megkedveltem. Így már lassan egy hete folyamatosan bent töltöm az időm a kórházba vele. Amit nem bántam..egyáltalán nem.
A kórházba beérve furcsa látvány fogadott, mindenütt rendőrök voltak..Mit sem törődve ezzel mentem tovább.
-Heey!-nyitottam be a már jól megszokott kórterembe, ahol Emily-nek lennie kéne..csakhogy nincs itt!!
Kiléptem az ajtón és az első velem szembe jövő nővért leállítottam.-Elnézést, Emily Smith-t keresem..Nincs a kórtermébe!-mondtam aggódva.
-Miss Smith-t belső vérzéssel szállították a sürgősségire.-közölte halál nyugodtan, majd tovább indult.
-Hé, hé, héé!-kiabáltam utána.-Hogy érti, hogy belső vérzés? Hogy lett ilyen hirtelen belső vérzése?!-kiabáltam szerencsétlen nővel.
-Nyugodjon meg, kérem. Menjen a harmadik emeleti várópulthoz és ott mindenről tájékoztatni fogják önt.-válaszolt még mindig teljes nyugodtsággal.-És a barátnője miatt ne aggódjon.Minden rendbe lesz.-mosolygott kedvesen.
-Ohhmm..köszönöm.-mondtam, majd a harmadik emeletre vettem az irányt.
Hosszú, hosszú idő után, végre bemehettem hozzá. Mikor meglátott szélesen elmosolyodott. Nem gondoltam volna, hogy ébren lesz.
-Jobban vagy, Hercegnő?-ültem le mellé egy székre. Új beceneve hallatán még szélesebben elmosolyodott. Imádom ezt a mosolyt..
.:: Emily szemszöge ::.
-Jobban vagy, Hercegnő?-kérdezte, mire szélesen elmosolyodtam.Soha nem kaptam még annyi törődést, mint az elmúlt hétben Harry-től.Ő egy fantasztikus ember..tényleg!
-Soha jobban.-mondtam, és még én is meglepődtem milyen rekedt volt a hangom.
Észre se vettem, de az orvosok már nem is voltak a kórterembe.
-Emily. Az ember nem csak úgy simán belső vérzést.-nyögte Harry egy nagy sóhaj után.-Megint ő volt..igaz? Aki miatt itt vagy..-beszélt erőtlenül. A válaszom csak egy bólintás volt. Könnyek kezdték szúrni a szemem.-Ki ez az ember Emily? Mondd el kérlek..bennem megbízhatsz, én csak... én csak segíteni akarok neked..
-Az apám...-válaszoltam halkan, könnyeimet szabadjára engedve. Harry-t teljesen ledöbbentette a válaszom.
-Istenem..-suttogta, majd könnyeimet kezdte letörölni hatalmas kezével.-Hát ezért nem akarsz feljelentést tenni?!-nézett mélyen szemeimbe. Aprót bólintottam. Jólesett, hogy végre valaki megért. Már az orvosokból is marha elegem van. Behívtak egy sereg rendőrt, hogy feljelentést tegyek..meg persze azért, hogy megtalálják azt, aki belső vérzést okozott nekem az éjjel..az apámat.
Harry ismét egész napját velem töltötte. Nagyon megkedveltem..
-Úgy döntöttem..-mosolygott. Felhúzott szemöldökkel vártam, hogy folytassa.-...hogy hozzánk költözöl.-fejezte be végül, mire felnevettem.
-És csak úgy simán "úgy döntöttél"? Szerintem másnak is van ebbe beleszólása.
-Jaajj a srácok miatt ne aggódj! Ők tuti belegyeznének.-mosolygott tovább.
-Én magamra gondoltam.-forgattam meg a szemem.-Nem te döntöd el hova költözzek.-közöltem teljesen komolyan.
-De! Ugyanis, amíg az apád..itt van a városban, és bármikor bánthat, meg kell, hogy védjelek.-húzta ki magát büszkén. Nagyon édes..
-Nem is tudom..biztos jó ötlet?-kételkedtem.
-Még szép, hogy jó ötlet!-vágta rá egyből.-Amint haza engednek, elmegyünk hozzád, összepakolunk, és irány a One Direction lakás!!-mondta büszkén, kis "tervét".
-Háát..oké..-egyeztem bele, bár még mindig nem tartom jó ötletnek.
Három nap telt el, mióta Harry ismertette velem a tervét. És eljött a nap mikor meg is valósíthatjuk. Otthon, nálam, nem töltöttünk sok időt mivel nincs sok cuccom, így hamar összepakoltam.
Még kb. negyed óra utazás után megérkeztünk a "Direction rezidenciára". A házat most kicsit alaposabban is megnézhettem kívülről, mint mikor először jártam itt. Lélegzet elállító volt.
-Na gyere!-nyitotta ki nekem mosolyogva az ajtót Harry. A nagy ámuldozásba észre se vettem, hogy kiszállt.
//Elérhetőségeim: Ezen az oldalon bármikor írhattok nekem: https://www.facebook.com/perrie.edwardshun.7 Twitter: https://twitter.com/LiliSz_Official//
Nagyon joooo!!:33 Siess^_^ <3
VálaszTörlésIgyekszem:) Lilii xx
Törlés