5.rész: "Felelsz vagy mersz?"

Sziasztoook:) Tudom nagyon sokat késtem, DE végre megérkezett a következő rész is:) Remélem tetszeni fog, és pls ne haragudjatok a sok késés miatt. No meg amiatt se haragudjatok, hogy ilyen hányadék módon néz ki ez a blog. Igyekszem szépíteni, de sajnos a leendő fejléc még készülőben van. De -remélem- hamarosan az is elkészül.
Ha eddig nem tettétek volna meg, pls iratkozzatok fel és komizzatok. ÉS NAGYON HÁLÁS VAGYOK A 3 FELIRATKOZÓNAK. Köszönöm szépen:"))
Jó olvasást, puszi:* Lilii xx

Három nap telt el, mióta Harry ismertette velem a tervét. És eljött a nap mikor meg is valósíthatjuk. Otthon, nálam, nem töltöttünk sok időt mivel nincs sok cuccom, így hamar összepakoltam.
Még kb. negyed óra utazás után megérkeztünk a "Direction rezidenciára". A házat most kicsit alaposabban is megnézhettem kívülről, mint mikor először jártam itt. Lélegzet elállító volt.
-Na gyere!-nyitotta ki nekem mosolyogva az ajtót Harry. A nagy ámuldozásba észre se vettem, hogy már kiszállt.
-Nem kéne itt lennem..- aggodalmaskodtam.
-Dehogynem!-fogta meg a kezem s így mentünk tovább. Hatalmas kezében enyém teljesen elveszett.-A srácok miatt ne aggódj! Már szóltam nekik, hogy jövünk!-nyugtatgatott. Válaszom csak egy nagy sóhaj volt.
Az ajtó előtt elengedte a kezemet és a zsebében kezdett turkálni.
-Basszus.-nyögte.-Nincs meg a kulcsom.-mondta mire felnevettem.-Ne nevess, mert a fiúk nincsenek még itthon.-közölte, mire még jobban nevetni kezdtem.
Felnevetett, majd kopogni kezdett az ajtón.
-Nem azt mondtad, hogy nincsenek itthon?-mosolyogtam.
-Talán a lányok még nem mentek el.-kopogott tovább. És igaza lett, még nem mentek el. Egy barna göndör hajú gyönyörű lány nyitott ajtót. Széles mosoly húzódott az arcán.
-Sziasztok.-köszönt vidáman.
-Szia Dani.-mosolygott Harry, majd két puszival köszöntötték egymást.-Emily ő Danielle, Dani ő Emily.-mutatott be minket egymásnak.
-Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek.-mosolygott, majd én is kaptam két puszit.
-Részemről az öröm.-mosolyogtam vissza kedvesen.

A lányok fantasztikusak. Nagyon jó fejek. Hamar összebarátkoztam Perrie-vel és Eleanor-al is. Igaz El-el már volt lehetőségem "beszélgetni", azon a napon mikor Harry elrabolt, de persze az teljesen más volt.
Harry-nek ugyan kicsit kellemetlen volt, hogy a házban rajta kívül négy lány tartózkodott, ami teljes mértékben meglátszódott unott arckifejezésén. Nem sok kellett ahhoz, hogy kinevessem.
Szorosan ültünk egymás mellett a kanapén, amit a lányok egy sejtelmes mosollyal nyugtáztak. Nagyon közel kerültem hozzá az elmúlt napokban, hetekben.. Eddig nem voltak barátaim, talán még kiskoromban sem. De most.. Harry-t mondhatom legjobb barátomnak, és persze itt vannak a lányok is. Alig pár órája, hogy ismerem őket, de tudom, hogy bármiben számíthatok rájuk...
Gondolatmenetemet nagy hangzavar szakította félbe, ami az előszobából szűrődött kellemes körünkbe. Szinte egy emberként kaptuk fejünket a hang irányába.. Hirtelen levert a víz és -gondolom én- teljesen lesápadtam.
-Nyugi. - simított végig a karomon Harry. Ennyire feltűnő lett volna, hirtelen hangulatváltozásom?! - Csak a srácok. Hazaértek. - nevetett fel. Egy megkönnyebbül sóhaj szakadt ki belőlem. Nem is tudom mit képzeltem. Az apám nem tud róla, hogy itt vagyok, nem kell aggódnom..
Pár perccel később négy igen jó kedvű srác csatlakozott hozzánk. Gyors bemutatkozás után ők is elfoglalták a helyüket barátnőik mellett. Vagyis Niall-t kivéve..ő egy Nando's-os zacskót szorongatott magához.Te jó ég..NANDO'S !! Kifognak rúgni.
-Basszus.-nyögtem alig hallhatóan. De persze Harry ezt is meghallottam.
-Baj van? - hajolt a fülemhez, így csak én hallhattam kérdését. Jóleső hideg futott át rajtam. Miért váltja ezt ki belőlem?!
-Kifognak rúgni a munkahelyemről. - suttogtam.
-Nyugi. Mindent elintéztem.. - mosolygott büszkén. - A héten nem kell bemenned. - folytatta, ami teljesen megnyugtatott. De, mi az hogy a héten? Hiszen még csak kedd van. Én pedig teljesen jól vagyok. Na mindegy..

-Ajj unatkozook. - nyávogott Louis mint egy nem is tudom mi. Az elmúlt órákban nagyon sokat nevettem rajta. Már a hasam is belefájdult a sok hülyeségébe. -Mi lenne ha..játszanánk felelsz vagy merszt? - folytatta gondolatmenetét. Szinte mindannyian gondolkodás nélkül belementek. Én viszont..hát nekem nem sok kedvem volt most ehhez a játékhoz.
-Emily is benne van! - kiáltott fel mellőlem Harry. Felhúzott szemöldökkel emeltem rá tekintetem.
-Szuper. - csapta össze tenyereit Louis, majd kirohant a konyhába, és egy üres üveggel tért vissza. - Én kezdek! - jelentette ki, majd miután körbe ültük az üveget, megpörgette.
Szerencsémre nem rajtam állt meg. Két tenyerét össze dörzsölgetve kémlelte kiszemeltét, aki nem más mint Danielle.
-Nos, Dani.. felelsz vagy mersz? - kérdezte.
-Felelek! - vágta rá egyből szerencsétlen lány.

Már egy jó ideje játszunk de, még egyszer sem állt meg nálam az üveg szája, aminek kimondhatatlanul örültem. A következő "áldozat" Harry lett.
-Harold drágám. - kiáltott fel Lou. - Felelsz vagy mersz? - húzogatta szemöldökét fel s le. Muszáj volt elnevetnem magam.Már csak az elnevezése miatt is. Annyira idiótán tud viselkedni, pedig állításuk szerint ő a legidősebb az öt srác közül.
-Felelek. - mondta egyszerűen Harry, mire ráemeltem tekintetem. Kis beszari.
-Hmm.. - nézett rám, majd ismét az áldozatára. - Lefeküdnél Emily-vel? - tette fel a kérdés, melynek hatására majdnem megfulladtam. Félrenyeltem az éppen számba lévő üdítőt. Köhögésem hamar csillapodott, de arcom lángolt. Persze a többiek ezen is jót szórakoztak.
-Hát tudod, Louis..mi csak barátok vagyunk.. - kezdte Harry. Örültem, hogy ezt mondja..de aztán folytatta. - Dee..MÉG SZÉP! - nevetett fel, haverjával együtt, akivel pár perccel később le is pacsizott. Mivel mellettem ült, így könnyedén lendítettem a karom, ami mellhasának csapódott. De igazából nem haragudtam, hiszen tudom, hogy ez csak egy játék, és csak hülyéskednek a jobb hangulat kedvéért. Az üveget most Harry ragadta meg, majd teljes erejével megpörgette azt. És tádááá.. még szép, hogy nálam állt meg.
-Felelek!! - vágtam rá a kérdést meg se várva.
-Nem fokozom, az így is feltűnő zavarodat. - mondta kicsit halkabban, majd rám kacsintott.. - Szóvaal csak a középső neved szeretném tudni. Vagyis, ha van. - mosolygott ellenállhatatlanul.
-Izabella. - válaszoltam egyszerűen. Az igazat megvallva, nem szeretem középső nevemet. Anyukámra emlékeztet, ugyanis e nevet tőle örököltem. És ő hívott..csak ő hívott Izabella-nak életem során. Sosem szerettem igazán ezt a nevet, de most valahogy mégis hiányzik. Hiányzik mikor anyukám szólít így..Hiányzik az anyukám!! Minden vele együtt töltött perc hiányzik.
-Baj van? - kérdezte Danielle, aki a másik oldalamon foglalt helyet.
-Nem, semmi. - erőltettem arcomra egy mosolyt. - De ha nem baj, most inkább lefeküdnék..kicsit elfáradtam.
-Gyere csak. - húzott fel Harry a földről, be -gondolom- a vendégszobába.
-A fürdőt ott találod. - mutatott egy fehér ajtóra, ami a szobából nyílik. - A cuccaidat már behoztam ott van a szekrény előtt. Ha bármi van szólj nyugodtan. - mosolygott, majd közelebb lépkedett hozzám. Pillangóim, gyomromba hirtelen keltek életre. Mi van velem?
-Jó éjt Izzy. - mosolygott továbbra is, majd egy kisebb puszit nyomot homlokomra. Új becenevem hallatán elvigyorodtam.

Gyorsan elvégeztem esti teendőimet, majd újra szobámba lépkedtem és befeküdtem pihe-puha ágyamba.
Csodálatos embereket ismerhettem meg, a mai napon, aminek elmondhatatlanul örülök.
Eme gondolatokkal ringattam magam mély álomba..


 //Elérhetőségeim: Ezen az oldalon bármikor írhattok nekem: https://www.facebook.com/perrie.edwardshun.7 Twitter: https://twitter.com/LiliSz_Official//