Ezt a részt úgy írtam meg, hogy közben elviselhetetlen fejfájással küszködtem..so nézzétek el, ha éppen nem lett a legjobb:* jó olvasást:) puszii, Lilii xx
-Hova, hova kisasszony?! - rántotta meg hátulról a karomat. Szemeimből ömlöttek a sós könnyek, amik az arcomon végig is folytak.
-Apa.. - sírtam remegve. Már nem is tudom, hogy a sírástól, vagy a félelemtől remegtem. Szerintem már mindkettő.. - Kérlek, engedj el. - zokogtam.
-Arról ne is álmodj. - nevetett fel, majd berángatott a házba.
Hirtelen pattantak ki szemeim, majd ültem fel az ágyon. Csak egy álom..régi emlékkel. Arcom kezembe temetve próbáltam magamat nyugtatgatni, nem túl nagy sikerrel. Szemeimből ismételten a már jól ismert sós könnyek kezdtek, megállíthatatlanul folyni.Ekkor a szoba ajtóm hirtelen kicsapódott és egy ismerős személyt véltem felfedezni szobámba..
.:: Niall szemszöge ::.
Nem tudom mennyi idő lehetett, mikor korgó hasamra ébredtem..ismét! Kicsit álmosan ugyan, de vígan trappoltam ki a konyhába, valami élelemért.
A konyhapulton ücsörögve ettem a nutellás gofrimat, mikor egy kisebb kiáltást hallottam. Mintha valaki felsikított volna. Egyből új lakótársunk ugrott be, így a szobájához igyekeztem.
Szobájába belépve láttam meg ágyán ülve. Sírt..
-Emily.. - lépkedtem ágyához, majd letelepedtem mellé.
.:: Emily szemszöge ::.
-Emily.. - mondta halkan, szinte alig hallhatóan. Ágyam felé közeledett, majd leült mellém. Nyugtatás kép a hátamat kezdte simogatni. Jól esett hirtelen közelsége. Megnyugtatott. - Mi történt? - tette fel a legostobább kérdést, amin halványan elmosolyodtam.
Nagyot sóhajtva jöttem rá, milyen szánalmasan is nézhetek most ki. Rosszat álmodtam, ezért most itt bőgök, és egy olyan srác vigasztal akit kb. egy napja ismerhetek.
-Semmi, semmi. - nevettem fel kínomba, és a könnyeimet törölgettem.
-Rosszat álmodtál, mi? - mosolyodott el, hátamat még mindig simogatva. Aprót bólintottam válasz kép. -Én is szoktam borzalmasan rosszakat álmodni. - mondta komoly arccal. Felhúzott szemöldökkel, mosolyogva vártam, hogy egyet el is meséljen. Vette a célzást, így bele is kezdett.
-Például egyszer.. - rázta ki a hideg. - Ez volt a legszörnyűbb álmom...azt álmodtam, hogy a világ összes kajáját felfalta Liam-ék kutyája..Ezért nem is szeretem azt a kutyát.. - mondta. Értetlenül néztem rá. Nem sok kellett ahhoz, hogy kitörjön belőlem a nevetés. De miután elmosolyodott, én sem bírtam tovább..elnevettem magam.
-Bolond vagy! - nevettem.
-Egy páran már megemlítették. - rántotta meg vállát.
-Megemlítették?! - húztam fel egyik szemöldököm. Szerintem több volt mint egy sima "megemlítés". Ezen is jót mosolyogtam.
-Jó,jó..állandóan ezt mondják.. - sóhajtott, de láttam rajta, hogy belőle is készül kitörni egy kiadós nevetés. - De mondd csak! Neked sosem fárad el a szemöldököd? - kezdte el bökdösni szemöldököm.
-Naa. - vettem el onnan kezét. -A szemöldökömet ne piszkáld! -jelentettem ki mire védekezően felemelte kezeit. Mindketten elmosolyodtunk.
Látszott rajta, hogy nem igen tudja mit is mondjon még nekem, de már ezért is nagyon hálás voltam neki. Hogy az éjszaka kellős közepén, képes volt bejönni, vigasztalni, csak mert rosszat álmodtam.
-Niall.. - szólítottam meg, mire tekintetét rám kapta. Még mindig mosolygott. - Köszönöm. - mosolyodtam el halványan. Csak ennyit bírtam kinyögni hirtelen.
-Nincs mit, Csajszi! - állt fel és egy puszit nyomott fejem búbjára. - De most már aludj, mert hajnalodik. - lépdelt az ajtó felé.
-Jó éjt Niall.. vagyis hajnalt. - kuncogtam.
-Neked is Csajszi! -mondta, majd kilépett szobámból.
Pár perc alatt sikerült újra álomba ringatnom magam.
Reggel a nap lágyan simogató sugaraira ébredtem. Telefonomra pillantva vettem tudomásul, hogy még csak 8 óra múlt pár perce. Magamra kaptam egy elviselhető szettet, majd ideiglenes szobámból kilépve a konyhába vettem az irányt. Az étkezőasztalnál foglalt helyet Eleanor Danielle társaságában.
-Jó reggelt Em! - köszöntött vidáman El. Hogy lehet ilyen kora reggel is ilyen vidám hangulatú.
-Jó reggelt. - mosolyogtam kedvesen a lányokra.
-Ma mi vigyázunk rád. - jelentette ki Dani, amit egy igen érdekes arckifejezéssel díjaztam. Egy emberként nevettek fel. - Vagyis, akarom mondani..Harry mondta, hogy míg stúdióznak ne hagyjunk téged unatkozni. - javította ki magát. A név hallatán elmosolyodtam.
-Szóval ma csajos napot tartunk!!! - kiáltott fel Eleanor.
-Bocs lányok, de nekem dolgoznom kell..
-Dehogy kell! - vágták rá egyszerre, amin most én nevettem el magam.
-De, de, ugyan is már több mint egy hete jártam utoljára a munkahelyemre, ami igen kiakasztó helyzet. De azért köszönöm.
-Ohh, látom nem lehet erről téged lebeszélni.. - mondta csalódottan El. - Gyere, elviszlek. - ajánlotta fel, amit örömmel el is fogadtam. Gyorsan, két puszival elköszöntem Danielle-tól, és már indultunk is.
A munkahelyemre beérve, nem várt, és egyben rémisztő dolog fogadott. Főnököm mosollyal az arcán várt, míg én közelebb lépdeltem hozzá. Soha nem kedvelt engem, ha valakit ugráltatni akart, én mindig ott voltam a listája élén. Egy idő után megszoktam, beletörődtem, hiszen ez az egy állás, ahova felvettek, és szeretem is csinálni. Szeretem ezt a helyet.
De most térjünk is vissza idiótán mosolygó főnökömre. Nem értettem mi ez a hirtelen jobb viszonyulása hozzám.
-Emily! - derült fel arca, mikor mellé értem. Nem szóltam semmit, csak unottan intettem neki. - Hogy vagy? Hallottam a balesetedről.. - mondta együtt érzően. - Sajnálom.
-Ömm..köszi, már jobban vagyok. - néztem rá értetlenül. - Ezért is vagyok itt, dolgozni jöttem.
-Ugyan..pihenésre van szükséged! - simított végig karomon. - Beszéltem Harry-vel, menj haza nyugodtan! - mondta kedvesen. Te jó ég, mi van ezzel?! Elrabolták az ufók, vagy mi? Értetlen tekintettel, keresztbe tett karokkal fürkésztem, különösen nyugodt arcát. - Nem is mondtad, hogy jóba vagy a srácokkal. - folytatta. Ahaa! Szóval innen fúj a szél.. - El sem tudom majd képzelni, milyen forgalmas lesz ez a lepukkant hely. Ha majd a(z) One Direction többet lesz itt, a rajongóik is ide fognak szokni. - lelkendezett. Nem is kellett több, hogy biztos legyek abban mi ez a hirtelen jött "barátkozzunk Emily-vel" kedv. Beképzelt pöcs! Ismételten, csak egy újabb ember aki ki akar használni.
Unottan, egyenruhámba -ami egy kötényt takar- léptem be a pult mögé.
- Hello. Mit adhatok? - fordultam egy kedvesnek tűnő lány felé. Amint felvettem rendelését, én tovább is adtam a konyhára, majd mikor kész lett kivittem. És ez így ment órákon keresztül.
-Jó napot! Mit adhatok? - kérdeztem, a nap folyamán már sokadjára, a pultból fel sem nézve. Éppen a számlákat rendeztem.
-Téged. - válaszolta az illető, mire szívem kihagyott egy ütemet. Azonnal felkaptam rá a tekintetem.
-Harry!! - nevettem megkönnyebbülten. Halálra rémített. Egy pillanatra még talán azt is beképzeltem magamnak, hogy az apám áll előttem.
-Megmondtam, hogy a héten nem kell bejönnöd! - nézett rám komolyan.
-Harry, ha nem dolgozok nem kapok pénzt, és akkor nem tudom ki...
-Állj! Állj! - vágott közbe. - Mondtam már, hogy semmit nem kell kifizetned! Nem azért mondtam, hogy költözz hozzánk. Izzy ne butáskodj már! - mosolygott, majd gyengéden végig simított az arcomon.
-Köszönöm Harry! - léptem ki a pult mögül és megöleltem. - Nagyszerű barát vagy! - motyogtam mellhasába.
-Hát persze..-sóhajtott.
Harry megvárta míg lejár a műszakom, így együtt mentünk haza. A(z) 1D házban már mindenki javában aludt. Gondolom elfáradtak, hiszen egész nap stúdióztak.
Szobám előtt elbúcsúztam tőle, majd abba belépve a fürdőhöz igyekeztem. Lezuhanyoztam, majd elvégeztem mindent amit ilyenkor tenni szokás. Gyorsan belebújtam pizsamámba, és már repültem is ágyamba, ahol hamar elnyomott az álom.
pls írjatok véleményt:** puszi:) L xx
//Elérhetőségeim: Ezen az oldalon bármikor írhattok nekem: https://www.facebook.com/perrie.edwardshun.7 Twitter: https://twitter.com/LiliSz_Official//
Jó lett. :) ez most egy kicsit egyhangubb, de nekm tetszet. :)
VálaszTörlés