7.rész

Hiiii guuys !!:)♥ Meghoztam a következő részt is:) ♥Reméltem olvastátok az oldalsávban megjelenített szöveget. Hogy egy kicsit rendszerezzem az oldalt, és nem legyen kavarodás egy héten egy részt fogok feltenni, méghozzá szombatonként!
Szerintem ez azért jobb így, mert eddig volt, hogy majdnem két hetet várattalak Titeket a következő résszel, de így be tudom osztani az időmet. Szerintem ez így sokkal jobb lesz! ♥
A 7.részhez pedig jó olvasást, remélem tetszeni fog!♥puszii, Lilii xx.

Már vagy egy hete tanyázok a srácoknál. Elég szánalmasnak érzem, hogy úgymond ők "tartanak el" engem. Harry, és a többi srác sem engedi, hogy beszálljak a közös költségekbe. Jó, jó tudom, hogy a srácok világsztárok, akiknek nincs szüksége az én fizetésemre, de akkor is.. nem tudom máshogy meghálálni.
-Jó reggelt Csipkerózsika! - ugrott az ágyamra, szinte fülsüketítően kiabálva Louis. No, igen. Az egy hét alatt, amit eddig itt töltöttem, nagyon jól összebarátkoztam az öt idiótával.
-Ne, nee! - nyöszörögtem, majd felkönyököltem, hogy rálátást nyerhessek ébresztőmre. - Lou, még csak.. - pillantottam a telefonom kijelzőjére. - LOUIS MÉG CSAK FÉL 8 VAN!! - sipítottam mire jól kinevetett. - És ma szabadnapos vagyok. - nyögtem, szomorúan lebiggyesztve ajkaimat. Egy -igen forgalmas- hét után végre szabadnapos vagyok.
-Nem dolgozol kicsit túl sokat Em? - nézett rám aggódva, mert ő ilyen is tud lenni.
-Nem tudom.. - sóhajtottam. - Mostanában a túlórákat is csak figyelemelterelésből vállalom el. Nem tudom a jövőben mire számíthatok az apámtól, mert... mert tudom, hogy nem áll le. - hajtottam le a fejem. - Addig nem míg újra meg nem talál.
-Héé, nyugi Hercegnő! - húzott magához. - Nem lesz semmi baj! - mosolygott rám biztatóan. - És egyébként.. ne vedd pofátlanságnak..dee.. anyukáddal mi van? - tért végül a lényegre egy ki hebegés-habogás után. Nem veszem pofátlankodásnak, egyáltalán nem..hiszen a barátom.
-Nem tudom Lou. - akármennyire is elakartam kerülni a sírást, egy makacs könnycsepp mégis utat tört magának. - Négy éve, mikor elhagyott láttam és beszéltem vele utoljára. Nem keresett, nem írt, nem érdekeltem többé..
-Biztos nem így van! Kell, hogy legyen oka arra, miért hagyott el téged! Biztos vagyok benne, hogy egy anya sem tenni ilyet a gyerekével! - biztatott, miközben a hátamat simogattam.
-Nem tudom mit higgyek.. - fújtam ki az eddig benntartott levegőt, majd egy mosolyt erőltettem arcomra. - Többiek merre vannak?
-Vásárolnak. - mosolygott ő is. - Gyere le reggelizni!- nyújtotta a kezét, amit szívesen el is fogadtam.
A konyhában finom illatok fogadtak. Palacsintát sütöttek.
-Palacsintaa! - kiáltottam fel boldogan, mire Louis felnevetett.
-Már amit meg tudtunk neked menteni Niall elől.
Gyorsan magamba termeltem két palacsintát, többet nem bírtam. Felmentem az emeltre, hogy felöltözzek. Először a fürdőbe vettem az irányt, ahol egy gyors zuhanyzás és hajmosás után megszárítottam a hajam, és fogat mostam.
Szekrényembe kezdtem keresgélni, valami elviselhető szett után. A választásom egy fekete csőnadrágra, egy hozzá passzoló kötött pulcsival, és egy vörös, szintén kötött sállal.
London ismét hideg oldalát mutatja nekünk, amit nem is bánok. Én jobban szeretem a hidegebb, esős időt, mint a tikkasztóan meleget.
-Megjöttünk. - hallottam meg a srácok hangját. Lerobogtam a lécsőn és Harry nyakába vetettem magam. Mondhatni vele a legjobb a kapcsolatom. Félreértés ne essék, mindegyikőjükkel nagyon jóba vagyok, de Harry közelében egyszerűen szárnyalok.
-Hello Izzy. - mosolygott édesen és derekamnál fogva húzott még közelebb magához. - Hiányoztál. - nyomott puszit homlokomra.
-Te is. - villantottam meg ezer wattos mosolyomat.
-Hahh, minket már meg sem ölelsz? - tettetett sértődést Niall. Mosolyogva léptem közelebb hozzájuk és mindannyijukat egyenként átöleltem. Mindannyian a nappaliba vonultunk és beszélgetni kezdtünk.
-Nem is mondtátok tegnap mi volt a megbeszélésen, mikor mentek turnézni? - kérdeztem. Remélem egy hamar nem mennek el. Borzalmasan hiányoznának, ugyan is én nem mehetnék velük, mert dolgoznom kell. Nem hagyhatom csak simán itt az állásom. Ráadásul szeptembertől iskola lesz..
A szobában érezhető volt a feszültség. Valamit nem mondtak el nekem. És sejtésem szerint a közeljövőben bekövetkező turnét hallgatták el előlem.
-Mikor mentek? - kérdeztem nagyot sóhajtva.
-Néhány nap. - válaszolta Harry, és közelebb húzott magához a kanapén. - Elakartuk mondani, csak.. csak még nem most. - mentegetőzött. Nem most? Néhány nap múlva mennek, akkor mégis mikor?! Repülőn ülve majd közlik velem?
-Csak pár hétre kell megválnod tőlünk Csajszi! - mondta Zayn, mire rá kaptam értetlen tekintetem. Tudomásom szerint egy turné tovább tart, mint pár hét.
-Egy műsorba hívtak meg minket Los Angeles-be. - húzta ki magát Liam. Lehet, hogy bunkóság, de egy kicsit megkönnyebbültem.
-Szeretném ha te is eljönnél velünk. - motyogta Harry mellettem úgy, hogy szinte csak én halljam.
-Nem lehet..dolgoznom kell. - mondtam csalódottan.
-Felmondhatnál. - rántotta meg a vállát Lou. Hitetlenkedve néztem rá, majd megráztam a fejem.

A fiúkkal nagyon gyorsan szalad az idő. Annyit beszélgettünk, hülyéskedtünk, hogy észre se vettük mennyi is az idő. Megvacsoráztunk, és miután elmosogattam/pakoltam magunk után, és a srácoktól is elköszöntem felmentem a szobámba.

.:: Harry szemszöge ::.
Már egy hét telt el mióta Emily hozzánk költözött. Nagyon megkedveltem ezt a csodálatos lányt, talán túlságosan is. Ő csak barátként tekint rám, míg én egyre többet, és többet érzek iránta, mint szimpla barátság. Elakarom mondani neki, mindennél jobban, de félek ezzel elüldözném magam mellől.
Reggel, mikor karjaimba vetette magát és szorosan öleltük egymást, hihetetlenül boldog voltam, és ő is annak tűnt. Nem akarom ezt elrontani.
Azért hoztam ide, hogy boldog lehessen. Hogy végre egy kicsit is megfeledkezzen az apjáról, aki üldözi, és az anyukájáról, aki valami oknál fogva elhagyta.
Gondolatmenetemet egy sikítás szakította félbe. A srácokkal még a kanapén ülve beszélgettünk, míg Izzy, már elvonult a szobájába.
-Megnézem, mi történt! - lépkedtem sietősen Izzy szobája felé, majd az ajtót feltépve mentem be hozzá. Az ágyon ült felhúzott térdekkel, amikre ráhajtotta fejét.Nem sírt, de nagyon zaklatott volt.
-Harry.. - motyogta erőtlenül.
-Miért sikítottál? - ültem le mellé.

-Megyek is. - mondtam. Körülbelül egy órája már, hogy beszélgetünk itt az ágyon. - Jó éjszakát. - nyomtam egy puszit homlokára, ami megmosolyogtatta.
-Harry. - fogta meg karomat, mikor indulni készültem. Kérdőn néztem rá. - Nem...nem maradnál itt...éjszakára? - kérdezte bátortalanul. Mosolyogva bújtam be mellé az egy személyes ágyba. Kicsit szűkösen, de elfértünk.
-De most már, tényleg aludj. - vigyorogtam mint egy idióta, ugyanis azt a lányt tarthatom karjaim közt, akibe valljuk be őszintén..beleszerettem.

Sorry, tudom tudom rövid lett, de nem sok időm, volt hiszen ma nem voltunk itthon:/ 
Véleményeket várom, nincs megtiltva, hogy komizzatok;) :DD  L xx.
 //Elérhetőségeim: Ezen az oldalon bármikor írhattok nekem: https://www.facebook.com/perrie.edwardshun.7 Twitter: https://twitter.com/LiliSz_Official// 

#4YerasOf1D #ThankYou1D

 #4YerasOfOneDirection

Heey. Tudom, hogy tegnap volt, de csak ma volt időm ezt a bejegyzést kitenni.
Ez úton is szeretnék nagyon boldog 4 születésnapot kívánni One Direction!!♥ Megváltoztattátok az életem.. Köszönöm ezt a csodálatos eddigi négy évet. Soha nem felejtelek el titeket..SOHA!♥ Lili xx

#HappyBirthdayOneDirectionAkaMyLife 
#4YerasOf1D  
#ThankYou1D

6.rész

Sziasztook:) Meghoztam a 6.részt is !! 
Ezt a részt úgy írtam meg, hogy közben elviselhetetlen fejfájással küszködtem..so nézzétek el, ha éppen nem lett a legjobb:* jó olvasást:) puszii, Lilii xx

 -Te büdös kurva. - kiáltott utánam, mikor már asz ajtón túl jártam.Hallottam, hogy a nevemet hajtogatja, de nem érdekelt. Csak futottam. Futottam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam. Féltem tőle.. Féltem, hogy újra megteszi. Féltem, hogy megint megerőszakol.
-Hova, hova kisasszony?! - rántotta meg hátulról a karomat. Szemeimből ömlöttek a sós könnyek, amik az arcomon végig is folytak.
-Apa.. - sírtam remegve. Már nem is tudom, hogy a sírástól, vagy a félelemtől remegtem. Szerintem már mindkettő.. - Kérlek, engedj el. - zokogtam.
-Arról ne is álmodj. - nevetett fel, majd berángatott a házba.


Hirtelen pattantak ki szemeim, majd ültem fel az ágyon. Csak egy álom..régi emlékkel. Arcom kezembe temetve próbáltam magamat nyugtatgatni, nem túl nagy sikerrel. Szemeimből ismételten a már jól ismert sós könnyek kezdtek, megállíthatatlanul folyni.Ekkor a szoba ajtóm hirtelen kicsapódott és egy ismerős személyt véltem felfedezni szobámba..

.:: Niall szemszöge ::.
Nem tudom mennyi idő lehetett, mikor korgó hasamra ébredtem..ismét! Kicsit álmosan ugyan, de vígan trappoltam ki a konyhába, valami élelemért.
A konyhapulton ücsörögve ettem a nutellás gofrimat, mikor egy kisebb kiáltást hallottam. Mintha valaki felsikított volna. Egyből új lakótársunk ugrott be, így a szobájához igyekeztem.
Szobájába belépve láttam meg ágyán ülve. Sírt..
-Emily.. - lépkedtem ágyához, majd letelepedtem mellé.

.:: Emily szemszöge ::.
-Emily.. - mondta halkan, szinte alig hallhatóan. Ágyam felé közeledett, majd leült mellém. Nyugtatás kép a hátamat kezdte simogatni. Jól esett hirtelen közelsége. Megnyugtatott. - Mi történt? - tette fel a legostobább kérdést, amin halványan elmosolyodtam.
Nagyot sóhajtva jöttem rá, milyen szánalmasan is nézhetek most ki. Rosszat álmodtam, ezért most itt bőgök, és egy olyan srác vigasztal akit kb. egy napja ismerhetek.
-Semmi, semmi. - nevettem fel kínomba, és a könnyeimet törölgettem.
-Rosszat álmodtál, mi? - mosolyodott el, hátamat még mindig simogatva. Aprót bólintottam válasz kép. -Én is szoktam borzalmasan rosszakat álmodni. - mondta komoly arccal. Felhúzott szemöldökkel, mosolyogva vártam, hogy egyet el is meséljen. Vette a célzást, így bele is kezdett.
-Például egyszer.. - rázta ki a hideg. - Ez volt a legszörnyűbb álmom...azt álmodtam, hogy a világ összes kajáját felfalta Liam-ék kutyája..Ezért nem is szeretem azt a kutyát.. - mondta. Értetlenül néztem rá. Nem sok kellett ahhoz, hogy kitörjön belőlem a nevetés. De miután elmosolyodott, én sem bírtam tovább..elnevettem magam.

-Ne nevess ki! Bármire képes az a kutya! - mondta tettetett sértődöttséggel, ami egy igen vicces arckifejezéssel társult.
-Bolond vagy! - nevettem.
-Egy páran már megemlítették. - rántotta meg vállát.
-Megemlítették?! - húztam fel egyik szemöldököm. Szerintem több volt mint egy sima "megemlítés". Ezen is jót mosolyogtam.
 -Jó,jó..állandóan ezt mondják.. - sóhajtott, de láttam rajta, hogy belőle is készül kitörni egy kiadós nevetés. - De mondd csak! Neked sosem fárad el a szemöldököd? - kezdte el bökdösni szemöldököm.
-Naa. - vettem el onnan kezét. -A szemöldökömet ne piszkáld! -jelentettem ki mire védekezően felemelte kezeit. Mindketten elmosolyodtunk.
Látszott rajta, hogy nem igen tudja mit is mondjon még nekem, de már ezért is nagyon hálás voltam neki. Hogy az éjszaka kellős közepén, képes volt bejönni, vigasztalni, csak mert rosszat álmodtam.
-Niall.. - szólítottam meg, mire tekintetét rám kapta. Még mindig mosolygott. - Köszönöm. - mosolyodtam el halványan. Csak ennyit bírtam kinyögni hirtelen.
-Nincs mit, Csajszi! - állt fel és egy puszit nyomott fejem búbjára. - De most már aludj, mert hajnalodik. - lépdelt az ajtó felé.
-Jó éjt Niall.. vagyis hajnalt. - kuncogtam.
-Neked is Csajszi! -mondta, majd kilépett szobámból.
Pár perc alatt sikerült újra álomba ringatnom magam.

Reggel a nap lágyan simogató sugaraira ébredtem. Telefonomra pillantva vettem tudomásul, hogy még csak 8 óra múlt pár perce. Magamra kaptam egy elviselhető szettet, majd ideiglenes szobámból kilépve a konyhába vettem az irányt. Az étkezőasztalnál foglalt helyet Eleanor Danielle társaságában.
-Jó reggelt Em! - köszöntött vidáman El. Hogy lehet ilyen kora reggel is ilyen vidám hangulatú.
-Jó reggelt. - mosolyogtam kedvesen a lányokra.
-Ma mi vigyázunk rád. - jelentette ki Dani, amit egy igen érdekes arckifejezéssel díjaztam. Egy emberként nevettek fel. - Vagyis, akarom mondani..Harry mondta, hogy míg stúdióznak ne hagyjunk téged unatkozni. - javította ki magát. A név hallatán elmosolyodtam.
-Szóval ma csajos napot tartunk!!! - kiáltott fel Eleanor.
-Bocs lányok, de nekem dolgoznom kell..
-Dehogy kell! - vágták rá egyszerre, amin most én nevettem el magam.
-De, de, ugyan is már több mint egy hete jártam utoljára a munkahelyemre, ami igen kiakasztó helyzet. De azért köszönöm.
-Ohh, látom nem lehet erről téged lebeszélni.. - mondta csalódottan El. - Gyere, elviszlek. - ajánlotta fel, amit örömmel el is fogadtam. Gyorsan, két puszival elköszöntem Danielle-tól, és már indultunk is.


A munkahelyemre beérve, nem várt, és egyben rémisztő dolog fogadott. Főnököm mosollyal az arcán várt, míg én közelebb lépdeltem hozzá. Soha nem kedvelt engem, ha valakit ugráltatni akart, én mindig ott voltam a listája élén. Egy idő után megszoktam, beletörődtem, hiszen ez az egy állás, ahova felvettek, és szeretem is csinálni. Szeretem ezt a helyet.
De most térjünk is vissza idiótán mosolygó főnökömre. Nem értettem mi ez a hirtelen jobb viszonyulása hozzám.
-Emily! - derült fel arca, mikor mellé értem. Nem szóltam semmit, csak unottan intettem neki. - Hogy vagy? Hallottam a balesetedről.. - mondta együtt érzően. - Sajnálom.
-Ömm..köszi, már jobban vagyok. - néztem rá értetlenül. - Ezért is vagyok itt, dolgozni jöttem.
-Ugyan..pihenésre van szükséged! - simított végig karomon. - Beszéltem Harry-vel, menj haza nyugodtan! - mondta kedvesen. Te jó ég, mi van ezzel?! Elrabolták az ufók, vagy mi? Értetlen tekintettel, keresztbe tett karokkal fürkésztem, különösen nyugodt arcát. - Nem is mondtad, hogy jóba vagy a srácokkal. - folytatta. Ahaa! Szóval innen fúj a szél.. - El sem tudom majd képzelni, milyen forgalmas lesz ez a lepukkant hely. Ha majd a(z) One Direction többet lesz itt, a rajongóik is ide fognak szokni. - lelkendezett. Nem is kellett több, hogy biztos legyek abban mi ez a hirtelen jött "barátkozzunk Emily-vel" kedv. Beképzelt pöcs! Ismételten, csak egy újabb ember aki ki akar használni.

Unottan, egyenruhámba -ami egy kötényt takar- léptem be a pult mögé.
- Hello. Mit adhatok? - fordultam egy kedvesnek tűnő lány felé. Amint felvettem rendelését, én tovább is adtam a konyhára, majd mikor kész lett kivittem. És ez így ment órákon keresztül.

-Jó napot! Mit adhatok? - kérdeztem, a nap folyamán már sokadjára, a pultból fel sem nézve. Éppen a számlákat rendeztem.
-Téged. - válaszolta az illető, mire szívem kihagyott egy ütemet. Azonnal felkaptam rá a tekintetem.
-Harry!! - nevettem megkönnyebbülten. Halálra rémített. Egy pillanatra még talán azt is beképzeltem magamnak, hogy az apám áll előttem.
-Megmondtam, hogy a héten nem kell bejönnöd! - nézett rám komolyan.
-Harry, ha nem dolgozok nem kapok pénzt, és akkor nem tudom ki...
-Állj! Állj! - vágott közbe. - Mondtam már, hogy semmit nem kell kifizetned! Nem azért mondtam, hogy költözz hozzánk. Izzy ne butáskodj már! - mosolygott, majd gyengéden végig simított az arcomon.
-Köszönöm Harry! - léptem ki a pult mögül és megöleltem. - Nagyszerű barát vagy! - motyogtam mellhasába.
-Hát persze..-sóhajtott.

 Harry megvárta míg lejár a műszakom, így együtt mentünk haza. A(z) 1D házban már mindenki javában aludt. Gondolom elfáradtak, hiszen egész nap stúdióztak.
Szobám előtt elbúcsúztam tőle, majd abba belépve a fürdőhöz igyekeztem. Lezuhanyoztam, majd elvégeztem mindent amit ilyenkor tenni szokás. Gyorsan belebújtam pizsamámba, és már repültem is ágyamba, ahol hamar elnyomott az álom.


pls írjatok véleményt:** puszi:) L xx
 //Elérhetőségeim: Ezen az oldalon bármikor írhattok nekem: https://www.facebook.com/perrie.edwardshun.7 Twitter: https://twitter.com/LiliSz_Official// 

5.rész: "Felelsz vagy mersz?"

Sziasztoook:) Tudom nagyon sokat késtem, DE végre megérkezett a következő rész is:) Remélem tetszeni fog, és pls ne haragudjatok a sok késés miatt. No meg amiatt se haragudjatok, hogy ilyen hányadék módon néz ki ez a blog. Igyekszem szépíteni, de sajnos a leendő fejléc még készülőben van. De -remélem- hamarosan az is elkészül.
Ha eddig nem tettétek volna meg, pls iratkozzatok fel és komizzatok. ÉS NAGYON HÁLÁS VAGYOK A 3 FELIRATKOZÓNAK. Köszönöm szépen:"))
Jó olvasást, puszi:* Lilii xx

Három nap telt el, mióta Harry ismertette velem a tervét. És eljött a nap mikor meg is valósíthatjuk. Otthon, nálam, nem töltöttünk sok időt mivel nincs sok cuccom, így hamar összepakoltam.
Még kb. negyed óra utazás után megérkeztünk a "Direction rezidenciára". A házat most kicsit alaposabban is megnézhettem kívülről, mint mikor először jártam itt. Lélegzet elállító volt.
-Na gyere!-nyitotta ki nekem mosolyogva az ajtót Harry. A nagy ámuldozásba észre se vettem, hogy már kiszállt.
-Nem kéne itt lennem..- aggodalmaskodtam.
-Dehogynem!-fogta meg a kezem s így mentünk tovább. Hatalmas kezében enyém teljesen elveszett.-A srácok miatt ne aggódj! Már szóltam nekik, hogy jövünk!-nyugtatgatott. Válaszom csak egy nagy sóhaj volt.
Az ajtó előtt elengedte a kezemet és a zsebében kezdett turkálni.
-Basszus.-nyögte.-Nincs meg a kulcsom.-mondta mire felnevettem.-Ne nevess, mert a fiúk nincsenek még itthon.-közölte, mire még jobban nevetni kezdtem.
Felnevetett, majd kopogni kezdett az ajtón.
-Nem azt mondtad, hogy nincsenek itthon?-mosolyogtam.
-Talán a lányok még nem mentek el.-kopogott tovább. És igaza lett, még nem mentek el. Egy barna göndör hajú gyönyörű lány nyitott ajtót. Széles mosoly húzódott az arcán.
-Sziasztok.-köszönt vidáman.
-Szia Dani.-mosolygott Harry, majd két puszival köszöntötték egymást.-Emily ő Danielle, Dani ő Emily.-mutatott be minket egymásnak.
-Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek.-mosolygott, majd én is kaptam két puszit.
-Részemről az öröm.-mosolyogtam vissza kedvesen.

A lányok fantasztikusak. Nagyon jó fejek. Hamar összebarátkoztam Perrie-vel és Eleanor-al is. Igaz El-el már volt lehetőségem "beszélgetni", azon a napon mikor Harry elrabolt, de persze az teljesen más volt.
Harry-nek ugyan kicsit kellemetlen volt, hogy a házban rajta kívül négy lány tartózkodott, ami teljes mértékben meglátszódott unott arckifejezésén. Nem sok kellett ahhoz, hogy kinevessem.
Szorosan ültünk egymás mellett a kanapén, amit a lányok egy sejtelmes mosollyal nyugtáztak. Nagyon közel kerültem hozzá az elmúlt napokban, hetekben.. Eddig nem voltak barátaim, talán még kiskoromban sem. De most.. Harry-t mondhatom legjobb barátomnak, és persze itt vannak a lányok is. Alig pár órája, hogy ismerem őket, de tudom, hogy bármiben számíthatok rájuk...
Gondolatmenetemet nagy hangzavar szakította félbe, ami az előszobából szűrődött kellemes körünkbe. Szinte egy emberként kaptuk fejünket a hang irányába.. Hirtelen levert a víz és -gondolom én- teljesen lesápadtam.
-Nyugi. - simított végig a karomon Harry. Ennyire feltűnő lett volna, hirtelen hangulatváltozásom?! - Csak a srácok. Hazaértek. - nevetett fel. Egy megkönnyebbül sóhaj szakadt ki belőlem. Nem is tudom mit képzeltem. Az apám nem tud róla, hogy itt vagyok, nem kell aggódnom..
Pár perccel később négy igen jó kedvű srác csatlakozott hozzánk. Gyors bemutatkozás után ők is elfoglalták a helyüket barátnőik mellett. Vagyis Niall-t kivéve..ő egy Nando's-os zacskót szorongatott magához.Te jó ég..NANDO'S !! Kifognak rúgni.
-Basszus.-nyögtem alig hallhatóan. De persze Harry ezt is meghallottam.
-Baj van? - hajolt a fülemhez, így csak én hallhattam kérdését. Jóleső hideg futott át rajtam. Miért váltja ezt ki belőlem?!
-Kifognak rúgni a munkahelyemről. - suttogtam.
-Nyugi. Mindent elintéztem.. - mosolygott büszkén. - A héten nem kell bemenned. - folytatta, ami teljesen megnyugtatott. De, mi az hogy a héten? Hiszen még csak kedd van. Én pedig teljesen jól vagyok. Na mindegy..

-Ajj unatkozook. - nyávogott Louis mint egy nem is tudom mi. Az elmúlt órákban nagyon sokat nevettem rajta. Már a hasam is belefájdult a sok hülyeségébe. -Mi lenne ha..játszanánk felelsz vagy merszt? - folytatta gondolatmenetét. Szinte mindannyian gondolkodás nélkül belementek. Én viszont..hát nekem nem sok kedvem volt most ehhez a játékhoz.
-Emily is benne van! - kiáltott fel mellőlem Harry. Felhúzott szemöldökkel emeltem rá tekintetem.
-Szuper. - csapta össze tenyereit Louis, majd kirohant a konyhába, és egy üres üveggel tért vissza. - Én kezdek! - jelentette ki, majd miután körbe ültük az üveget, megpörgette.
Szerencsémre nem rajtam állt meg. Két tenyerét össze dörzsölgetve kémlelte kiszemeltét, aki nem más mint Danielle.
-Nos, Dani.. felelsz vagy mersz? - kérdezte.
-Felelek! - vágta rá egyből szerencsétlen lány.

Már egy jó ideje játszunk de, még egyszer sem állt meg nálam az üveg szája, aminek kimondhatatlanul örültem. A következő "áldozat" Harry lett.
-Harold drágám. - kiáltott fel Lou. - Felelsz vagy mersz? - húzogatta szemöldökét fel s le. Muszáj volt elnevetnem magam.Már csak az elnevezése miatt is. Annyira idiótán tud viselkedni, pedig állításuk szerint ő a legidősebb az öt srác közül.
-Felelek. - mondta egyszerűen Harry, mire ráemeltem tekintetem. Kis beszari.
-Hmm.. - nézett rám, majd ismét az áldozatára. - Lefeküdnél Emily-vel? - tette fel a kérdés, melynek hatására majdnem megfulladtam. Félrenyeltem az éppen számba lévő üdítőt. Köhögésem hamar csillapodott, de arcom lángolt. Persze a többiek ezen is jót szórakoztak.
-Hát tudod, Louis..mi csak barátok vagyunk.. - kezdte Harry. Örültem, hogy ezt mondja..de aztán folytatta. - Dee..MÉG SZÉP! - nevetett fel, haverjával együtt, akivel pár perccel később le is pacsizott. Mivel mellettem ült, így könnyedén lendítettem a karom, ami mellhasának csapódott. De igazából nem haragudtam, hiszen tudom, hogy ez csak egy játék, és csak hülyéskednek a jobb hangulat kedvéért. Az üveget most Harry ragadta meg, majd teljes erejével megpörgette azt. És tádááá.. még szép, hogy nálam állt meg.
-Felelek!! - vágtam rá a kérdést meg se várva.
-Nem fokozom, az így is feltűnő zavarodat. - mondta kicsit halkabban, majd rám kacsintott.. - Szóvaal csak a középső neved szeretném tudni. Vagyis, ha van. - mosolygott ellenállhatatlanul.
-Izabella. - válaszoltam egyszerűen. Az igazat megvallva, nem szeretem középső nevemet. Anyukámra emlékeztet, ugyanis e nevet tőle örököltem. És ő hívott..csak ő hívott Izabella-nak életem során. Sosem szerettem igazán ezt a nevet, de most valahogy mégis hiányzik. Hiányzik mikor anyukám szólít így..Hiányzik az anyukám!! Minden vele együtt töltött perc hiányzik.
-Baj van? - kérdezte Danielle, aki a másik oldalamon foglalt helyet.
-Nem, semmi. - erőltettem arcomra egy mosolyt. - De ha nem baj, most inkább lefeküdnék..kicsit elfáradtam.
-Gyere csak. - húzott fel Harry a földről, be -gondolom- a vendégszobába.
-A fürdőt ott találod. - mutatott egy fehér ajtóra, ami a szobából nyílik. - A cuccaidat már behoztam ott van a szekrény előtt. Ha bármi van szólj nyugodtan. - mosolygott, majd közelebb lépkedett hozzám. Pillangóim, gyomromba hirtelen keltek életre. Mi van velem?
-Jó éjt Izzy. - mosolygott továbbra is, majd egy kisebb puszit nyomot homlokomra. Új becenevem hallatán elvigyorodtam.

Gyorsan elvégeztem esti teendőimet, majd újra szobámba lépkedtem és befeküdtem pihe-puha ágyamba.
Csodálatos embereket ismerhettem meg, a mai napon, aminek elmondhatatlanul örülök.
Eme gondolatokkal ringattam magam mély álomba..


 //Elérhetőségeim: Ezen az oldalon bármikor írhattok nekem: https://www.facebook.com/perrie.edwardshun.7 Twitter: https://twitter.com/LiliSz_Official// 

I'm Sorry

Hello:) Tudom nagyon régen írtam már, de nagyon elfoglalt vagyok mostanság.. Nem sokára felkerül a következő rész, ígérem. 
Ja..és ne pls ne vegyétek figyelembe ezt a szörnyű elrendezést..pláne a fejlécet..pff..
Ezen is ügyködöm mostanában, hogy a blog kinézete is elfogadható legyen. 
Nem sokára az elrendezés is meglesz:") puszi, Lilii xx

4.rész. "Hercegnő"

Sziasztok:) Bocsánat a sok késésért, nem túl sok időm van. Azt szerettem volna, hogy hosszú rész legyen, de akkor még később tudtam volna csak felrakni. Remélem azért így is tetszeni fog!:) Jó olvasást, puszi:) Lilii xx

  .:: Harry szemszöge ::.
Először kötelességemnek éreztem, hogy látogassam Emily-t, de ahogy egyre többet voltam vele, egyre jobban meg is ismertem és megkedveltem. Így már lassan egy hete folyamatosan bent töltöm az időm a kórházba vele. Amit nem bántam..egyáltalán nem.

A kórházba beérve furcsa látvány fogadott, mindenütt rendőrök voltak..Mit sem törődve ezzel mentem tovább.
-Heey!-nyitottam be a már jól megszokott kórterembe, ahol Emily-nek lennie kéne..csakhogy nincs itt!!
Kiléptem az ajtón és az első velem szembe jövő nővért leállítottam.-Elnézést, Emily Smith-t keresem..Nincs a kórtermébe!-mondtam aggódva.
-Miss Smith-t belső vérzéssel szállították a sürgősségire.-közölte halál nyugodtan, majd tovább indult.
-Hé, hé, héé!-kiabáltam utána.-Hogy érti, hogy belső vérzés? Hogy lett ilyen hirtelen belső vérzése?!-kiabáltam szerencsétlen nővel.
-Nyugodjon meg, kérem. Menjen a harmadik emeleti várópulthoz és ott mindenről tájékoztatni fogják önt.-válaszolt még mindig teljes nyugodtsággal.-És a barátnője miatt ne aggódjon.Minden rendbe lesz.-mosolygott kedvesen.
-Ohhmm..köszönöm.-mondtam, majd a harmadik emeletre vettem az irányt.

Hosszú, hosszú idő után, végre bemehettem hozzá. Mikor meglátott szélesen elmosolyodott. Nem gondoltam volna, hogy ébren lesz.
-Jobban vagy, Hercegnő?-ültem le mellé egy székre. Új beceneve hallatán még szélesebben elmosolyodott. Imádom ezt a mosolyt..


.:: Emily szemszöge ::.
-Jobban vagy, Hercegnő?-kérdezte, mire szélesen elmosolyodtam.Soha nem kaptam még annyi törődést, mint az elmúlt hétben Harry-től.Ő egy fantasztikus ember..tényleg!
-Soha jobban.-mondtam, és még én is meglepődtem milyen rekedt volt a hangom.
Észre se vettem, de az orvosok már nem is voltak a kórterembe.
-Emily. Az ember nem csak úgy simán belső vérzést.-nyögte Harry egy nagy sóhaj után.-Megint ő volt..igaz? Aki miatt itt vagy..-beszélt erőtlenül. A válaszom csak egy bólintás volt. Könnyek kezdték szúrni a szemem.-Ki ez az ember Emily? Mondd el kérlek..bennem megbízhatsz, én csak... én csak segíteni akarok neked..
-Az apám...-válaszoltam halkan, könnyeimet szabadjára engedve. Harry-t teljesen ledöbbentette a válaszom.
-Istenem..-suttogta, majd könnyeimet kezdte letörölni hatalmas kezével.-Hát ezért nem akarsz feljelentést tenni?!-nézett mélyen szemeimbe. Aprót bólintottam. Jólesett, hogy végre valaki megért. Már az orvosokból is marha elegem van. Behívtak egy sereg rendőrt, hogy feljelentést tegyek..meg persze azért, hogy megtalálják azt, aki belső vérzést okozott nekem az éjjel..az apámat.

Harry ismét egész napját velem töltötte. Nagyon megkedveltem..
-Úgy döntöttem..-mosolygott. Felhúzott szemöldökkel vártam, hogy folytassa.-...hogy hozzánk költözöl.-fejezte be végül, mire felnevettem.
-És csak úgy simán "úgy döntöttél"? Szerintem másnak is van ebbe beleszólása.
-Jaajj a srácok miatt ne aggódj! Ők tuti belegyeznének.-mosolygott tovább.
-Én magamra gondoltam.-forgattam meg a szemem.-Nem te döntöd el hova költözzek.-közöltem teljesen komolyan.
-De! Ugyanis, amíg az apád..itt van a városban, és bármikor bánthat, meg kell, hogy védjelek.-húzta ki magát büszkén. Nagyon édes..
-Nem is tudom..biztos jó ötlet?-kételkedtem.
-Még szép, hogy jó ötlet!-vágta rá egyből.-Amint haza engednek, elmegyünk hozzád, összepakolunk, és irány a One Direction lakás!!-mondta büszkén, kis "tervét".
-Háát..oké..-egyeztem bele, bár még mindig nem tartom jó ötletnek.

Három nap telt el, mióta Harry ismertette velem a tervét. És eljött a nap mikor meg is valósíthatjuk. Otthon, nálam, nem töltöttünk sok időt mivel nincs sok cuccom, így hamar összepakoltam.
Még kb. negyed óra utazás után megérkeztünk a "Direction rezidenciára". A házat most kicsit alaposabban is megnézhettem kívülről, mint mikor először jártam itt. Lélegzet elállító volt.
-Na gyere!-nyitotta ki nekem mosolyogva az ajtót Harry. A nagy ámuldozásba észre se vettem, hogy kiszállt.


  //Elérhetőségeim: Ezen az oldalon bármikor írhattok nekem: https://www.facebook.com/perrie.edwardshun.7 Twitter: https://twitter.com/LiliSz_Official// 

3.rész: "Túl az életveszélyen!"

Sziasztok.c: Megérkezett a 3.rész:)☺♥Nem lett a leghosszabb de ennyi bőven elég lesz, szerintem;) Jó olvasást, remélem tetszeni fog!*o* Puszi, Lilii xx 

.:: Harry szemszöge ::.
-Harry!! Harry kelj fel!!-rontott be a szobámba Louis. Utálom mikor korán reggel zargatnak.
-Mi van már?!-könyököltem fel, hogy rálátást nyerhessek barátomra.
-Olvasd el ezt!-vágott hozzám egy újságot. Milyen barátságos ma reggel..
De miután elkezdtem olvasni a cikket, rájöttem mi a baja. Már a címétől összerándult a gyomrom. "Túl az élet veszélyen!"
 
"A 17 éves angol származású lányt (Emily Izabella Smith),tudomásunk szerint tegnap súlyos, életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba. Megverte majd magára hagyta támadója. A lányra, szomszédai találtak rá az utcán..állításuk szerint 'félig holtan' feküdt a földön. Hogy a támadó/támadók miért ártottak a lánynak arról még nem tudunk, ahogy arról sem ki/kik tették ezt vele.
Sejtésünk szerint, köze lehet a tegnapi cikkhez,melyben szintén Emily szerepelt, Harry Styles (19) társaságában. Lehet, hogy a féltékeny rajongók, így próbáltak bosszút állni? Vagy valami más áll a háttérben?
Ha bármit megtudunk ez ügyben, értesítjük kedves olvasóinkat!                                                                                        Írta: Caroline Parks."

-A rohadt életbe!-szitkozódtam, majd az újságot a földre dobtam.-Nem a rajongók voltak..-nyögtem.
-Hát akkor ki?-értetlenkedett Lou.
-Fogalmam sincs, de tegnap mondott valamit..-próbáltam előidézni szavait.-"Megfog találni.." ezt motyogta folyamatosan..Louis..valakitől félt/fél hogy megtalálja..és megtalálta. Miattam..-beszéltem erőtlenül. Ez az egész az én hibám. Először "elrabolom"..most meg...most meg ez!
-Tudom melyik kórházba szállították..-utalgatott.-Beviszlek hozzá..-mondta.
-Nem biztos, hogy jó ötlet..-ráztam a fejem. Mi van ha a kórház is tele van fotósokkal, akik arra várnak mikor jelenik meg Harry Styles. Akkor megint címlapra kerülnénk. Fogalmam sincs mi legyen.
-Te tudod..-mondta lassan, majd ugyanilyen tempóban indult el ki a szobámból..
-Jó, jó! Vigyél be hozzá!-pattantam fel az ágyról majd öltözködni kezdtem.

.:: Emily szemszöge ::.
Semmire nem emlékszem..Az utolsó emlékem, hogy Harry mellett ülök a padon, majd hogy elrohanok..
Reggel borzalmas fejfájásra ébredtem. A nővérhívó gombot nyomkodtam összeszorított szemekkel. A fájdalom egyre elviselhetetlenebb lett.
-Jó reggelt Miss Smith.-köszönt kedvesen a kb. 20-25 év körüli nő.
-Adna..fájdalom..csillapítót?!-nyöszörögtem könnyeimmel küszködve. Nagyon fájt..tényleg.
-Persze.-nyújtott át egy kis tablettát majd töltött egy pohár vizet és azt is a kezembe adta.-Várható volt ez a kis fejfájás. Nagyon beütötted a fejed. Elmondod mi történt?-kérdezte még mindig ugyanolyan kedvességgel mint az elején.
-Nem..nem emlékszek semmire..-mondtam.
-És azt se tudod ki bántott?-faggatózott tovább.
-Nem..-sóhajtottam. Nagyon is jól tudom ki tette ezt! De ha elmondom azzal csak még jobban magamra haragítanám. És ezt nem akarom.
-Oké..hagylak pihenni. De ha valami eszedbe jut kérlek szólj, mert feljelentést kell tenni!-közölte.
-Rendben.-válaszoltam bátortalanul. Nem hagyhatom, hogy feljelentést tegyenek. Azzal csak rontanak a helyzeten!!

A nővér ugyan kiment, hogy pihenni tudjak, de nem megy.. Folyamatosan térnek vissza az emlékek, amik nem hagynak nyugodni. Gondolatmenetemet kopogás zavarta meg, majd a nővér újra az ajtóban állt.
-Látogatóid jöttek.-mosolygott, de ebben a pillanatban ki is lépett az ajtón, és két srác jött be helyette. Szám sarkában egy kis mosoly bujkált, mikor felismertem őket. De nem akartam, hogy lássák, örülök, hogy itt vannak, bármit is akarnak.
-A kórház védett.-motyogtam, de nem értették miért mondom ezt.-Innen nem rabolhatsz el.-folytattam, mire -ha jól emlékszem a nevére- Louis felnevetett. Én is elmosolyodtam.
-Mondd, hogy ez csak egy rossz vicc volt.-beszélt Harry fájdalmas arcot vágva.
-Vicceltem.-mondtam.-De mit kerestek itt?
-Hoztunk virágot!!-kiáltott fel Louis. Egy csokor rózsát helyezett bele az éjjeli szekrényemen talált pohárba.

-Köszönöm.-mosolyogtam.-De azt még megittam volna.-közöltem nevetve. Velem együtt nevettek.
-Hogy vagy?-kérdezte Harry.
-Őszintén?! Soha nem voltam még ilyen szarul.
-Ne haragudj..-hajtotta le a fejét.
-Nem a te hibád. Egyszer el kellett ennek jönnie. Nem bujkálhatok életem végéig.
-Ki elől kell bujkálnod Emily??-kérdezte Louis.
-Nem mondhatom meg..

Ahogy teltek az órák, úgy éreztük egyre jobban magunkat. A srácok nagyon jó fejek, és most már tényleg belátom, hogy Harry sose rabolt volna el szándékosa.
De ahogy telt az idő, úgy sötétedett, és a látogatási idő is lejárt, így a fiúk búcsút intettek nekem, majd elhagyták a kórházat.

  //Elérhetőségeim: Ezen az oldalon bármikor írhattok nekem: https://www.facebook.com/perrie.edwardshun.7 Twitter: https://twitter.com/LiliSz_Official//